Hogyan ismerhetnék el Önmagunkat és a teremtéseinket egészségesebben?

ELISMERÉS ÉS EGÉSZSÉGES ÖNBIZALOM

Hogyan ismerjem el magam anélkül, hogy ne legyek öntelt, és elbizakodott, hogy ne értékeljem túl magam, és hogyan legyek eléggé objektív ahhoz, hogy ne is értékeljem alul magamat?

Az egészségesség határa nem egy elmozdíthatatlan vonal, hanem egy folyamatos határ, amit az önfejlődéssel alakítunk.

Ahogyan megismerjük önmagunkat a tapasztalataink által, az életeben felmerülő helyzetekben, úgy változik ez az egészséges önismeret, kerülnek helyére a dolgok.

Otthon, a fotelből ülve nem lehet önismeretre szert tenni, hiába olvasunk sok jó könyvet, a valódi információ a megélt helyzetekben, problémákban, kihívásokban tanúsított viselkedésünkből, érzéseinkből fakad, és azok tanulságából fakad.

Miért nehéz megtalálni ezt az egészséges határt?

Mert ehhez egyrészt mindenképpen szükséges önreflexió és a belátás képessége. Annak a figyelembe vétele, hogy mit élnek meg velem kapcsolatban mások, mit jeleznek vissza, a viselkedésem milyen hatással van másokra.

Természetesen ennek a felelősségét sem vehetem 100 %-ban magamra, de érdemes figyelni az ismétlődő visszajelzéseket, amikor többen mondják ugyanazt.

Enélkül, nem valósulhat meg a teljes, objektív rálátás.

Mi valójában az elismerés?

Az elismerést sem úgy kell elképzelni, mint egy vállveregetés. A bennünk lévő pozitívumok nem teszik semmissé azt, ha a viselkedésünkkel kárt okozunk másoknak, mint ahogyan a negatívumok sem kicsinyítik az érdemeinket. Pusztán árnyalják a képet. Sokszor esünk abba a hibába akár magunkkal, akár másokkal, hogy fekete-fehéren gondolkodunk. Ha valaki valamit jól csinál, akkor csak jó lehet a véleményünk róla, és fordítva. Nehezen árnyaljuk a képet, és fogadjuk be az összképet annak teljességével, a hibákat, gyengeségeket az erősségekkel, képességekkel.

Az elismerés valójában ennek a teljességnek, az összképnek a befogadása, és integrálása a személyiségünkbe. Eldönteni valakiről hogy jó e vele, hogy alkalmas e velünk egy párkapcsolatra ebből a teljes képből lehet. Észrevenni a jót, és mérlegelni, hogy a hátrányokkal együtt ez a jó megéri-e nekünk vagy sem?

A kognitív torzítások gátolják az összkép elismerését

A kognitív torzítások olyan gondolkodási csapdák amelyek nem engedik látni a teljes, objektív valóságot. Azért születtek, hogy az agynak leegyszerűsítsék a döntési folyamatokat, de pont ez a csapda, hogy nem mindenben működik ez az egyszerűsítés.

Mint ahogyan az előbb írtam, senki nem csak ilyen vagy csak olyan, és az élethelyzeteink sem csak jók , vagy csak rosszak, de az agyunk ezt nem mindig így látja.

Körülbelül 185 féle kognitív torzítást azonosítottak eddig, amelyekből mindenki csinál valamennyit. Ez a torzítás az önmagunkról alkotott képünkre is rávetül, és van néhány, ami súlyosan károsíthat, de legalábbis nem engedi, hogy tényleg kialakuljon az egészséges énkép.

Az én csapda: Sokaknak él a fejében az a gondolatmenet, hogy minden rosszért, mások minden negatív érzéséért, kudarcáért, kellemetlen élményéért ők a felelősek. Ez a gondolkodásmód folyamatosan benne fog tartani az önleértékelésben, és nem aláássa az önbizalmat.

A negatív szűrés: Bármennyire is nem túl kedves, de az agyunk a negatív dolgokat a túlélési ösztön miatt sokkal könnyebben és hamarabb megragadja. A pozitív dolgokat pedig kiejti. Ezt önmagunkkal kapcsolatban is csináljuk, szóval, ha valamit rosszul csináltunk, annak az emléke örökké belénk éghet, míg azok a dolgok, amelyekben sikert arattunk, csak egy kis feledhető epizód lehet az agyunk számára amit sokkal nehezebb visszaidéznie.

Felnagyítás, lekicsinyítés: Sokszor előfordul az is, hogy a magunk erősségeit lekicsinyítjük, a másokét pedig felnagyítjuk, alakítva ki egy túlzó kontrasztot magunk és mások között.

Ez csak néhány példa a repertoárból, de ezeket működtetve szinte lehetetlen egészségesen látni magunkat, vagy a teljesítményünket.

A megoldás az lehet, hogy többet naplózunk, jegyzetelünk, a megítélésnél számokra, objektív adatokra támaszkodunk.

Ez az érzelmi logika, nem túl hiteles, érdemes tudatosítani, hogy ebben a tekintetben a puszta emlékezetünk nem túl megbízható.

Az egészséges énkép előnye

Az egészséges énkép annak tudatában, hogy van bennem nagyon sok szuper jó dolog, a gyengeségek, vagy a hibák mellett, még így a kellemetlen szembenézéssel együtt is sokkal jobb, mintha akár az egyik, akár a másik oldal tagadásában vagyok. Ugyanis a rálátással megkapjuk annak a lehetőségét, hogy mögé nézve foglalkozhassunk a problémával, és ha nem is tudjuk teljesen kiiktatni, legalább legyenek olyan jó szokásaink amivel kezelni tudjuk, vagy tompíthatjuk a ránk és másokra gyakorolt hatásukat.

A struccpolitika nem jó tanácsadó, mert nem fognak javulni tőle sem a kapcsolataink, sem az életminőségünk.

Mit tehetünk?

Tudatosan építhetjük az önbizalmunkat, és ez bizony munkával jár. A tudatosság részévé kell, hogy váljon idővel a mindennapi gondolkodásunknak, ugyanis nem az vagyok aminek gondolom magam, de legalábbis nem teljesen az. Mindannyiunknak vannak vak foltjai, ez természetes, de amire nem látunk rá, azon nem is tudunk változtatni. Éppen ezért ezeket a vakfoltokat ugyanúgy önmagunk értékességének irányába is fel kell számolnunk, mint a bennünk lévő elakadások tekintetében.

Te hogyan tekintesz magadra?

Melyek azok a tulajdonságok, amelyeket értékelsz és amelyeket nem magadban?

Ha szeretnél nagyobb Önismeretre szert tenni, segítségedre lehet a 3 részes offline Szeretem magam önbizalom növelő kurzusom.

Ha pedig  még tovább fejlődnél, a Beszéljünk könnyedén 5 részes offline kommunikációs tréning hatékony segítség lehet a káros viselkedésmódok megváltoztatásban is, és jobb kapcsolatokat is eredményezhet számodra.

#önismeret, #önfejlesztés, #önbizalom #asszertivitás, #kapcsolatok, #önbizalom