Miért nem hallgatunk a jó szóra, a jó tanácsokra, az ellenérvekre?

Az egyik felelős a kognitív disszonancia

Remélem, hogy a cikk elolvasása után, nem fog senki hátradőlni és azt mondani, hogy NA LÁTOD, NEM IS ÉN VAGYOK ÉRTE A FELELŐS, HANEM AZ AGYAM MAGÁTÓL CSINÁLJA!

Merthogy valójában egy gondolkodási torzítás felelős azért, hogy rendre megmagyarázzuk magunknak-és vélhetően másoknak is,hogy miért csináljuk azokat a dolgokat, amelyek nem jók számunkra.

Mi a  kognitív disszonancia?

Akkor tudunk valamelyes kiegyensúlyozottak lenni, ha a hiedelmeink-érzéseink és a cselekedeteink összhangban vannak egymással.  Máskülönben erőteljes belső feszültséget fogunk átélni,  a testünk visszajelez, fizikai problémákkal, nehézségekkel, fájdalommal reagál.

Amikor a belső meggyőződésünk , vagy akár az érzéseink nem egyeznek azzal, amit teszünk, akkor ezt a kognitív disszonanciát éljük át. Ez nem kifejezetten jó érzés, lehet egy darabig tudjuk tűrni, de hosszú távon megbetegíthet bennünket.

Milyen helyzetekben jelentkezhet?

Ez jelentkezhet egy olyan helyzetben, amikor olyan dolgot tettél ami ellenkezett az elveiddel. De előfordulhat, hogy pl. dohányzol, tudod, hogy árt az egészségednek, mégis megteszed.

Vagy akár a túlevés, a túlzott szénhidrát fogyasztás bármi lehet ilyen. Nem jó számodra, tisztában vagy vele, és megteszed mégis akár nap mint nap. Persze utána jön a bűntudat, a lelkiismeret furdalás, az önostorozás-vagyis a rossz érzések.

Az is előfordulhat, hogy bár túlterhelt vagy, nincs időd , mégsem mondasz nemet valakinek valamilyen segítség kérésére, pedig magad sem tudod, hogyan fogod ezt kivitelezni.

Mi ilyenkor a megoldás?  Ha tudatos vagyok, és szeretnék ebből kikerülni, akkor változtatok azon a kialakult rossz cselekvési mintán, rossz szokáson, ami persze nem mindig könnyű feladat, de mindenképpen célravezető.  Logikus lenne, hogy a rossz érzések hatására erőt veszünk magunkon, és mivel agyban megvan logikusan is, hogy miért kellene változtatnunk, mégsem tesszük.

Mi miatt van ez?

Miközben pontosan tudjuk, hogy ártunk magunknak, mégsem tudunk ellene cselekedni, mert működésbe lép az agyunk, aki ezt a disszonanciát-következetlenséget minden lehetséges módon igyekszik kiegyensúlyozni!

Azaz elkezd magyarázatokat gyártani, hogy miért jó neki ez a helyzet, vagy éppen miért nem tud ettől megszabadulni.

Szóval a helyett hogy a viselkedésünket megváltoztatnák, inkább gyártunk egy számunkra megingathatatlan magyarázatot.

Meggyőzzük magunkat - látszólag teljesen logikus és helyes érvekkel-hogy nincs ezzel semmi baj, rendben van, sőt ez a rossz még tulajdonképpen jó is!

Miért van erre szükségünk?

A kognitív disszonanciának szerepe van a gyors döntéshozásban is. Hiszen az agy ilyenkor gyorsan ki tudja választani a számára "legelőnyösebb" opciót ahelyett, hogy hosszasan mérlegelné a hosszú távú előnyöket , hátrányokat.

Ráadásul fontos szerepe van abban is, hogy meg tudjuk őrizni Önmagunk és mások előtt is a saját Önértékelésünket. Senki sem szeretne butának, szerencsétlennek, hibásnak tűnni sem Önmaga sem mások előtt.

Az agy arra hajlik, hogy egy ütős, jól megindokolható érvvel biztosíthatjuk magunk számára azt, hogy rendben vagyunk, jól átgondoltuk, és számunkra ez a megfelelő .

A dohányzással kapcsolatban felhozódik sokszor az az érv, hogy:

 valamiben meg kell halni...

apám is dohányzott, mégsem az vitte el....

nem is dohányzom olyan sokat, mások sokkal többet....

ha nem dohányoznék ki sem bírnám, abba halnék bele...

és sorolhatnám még, hiszen az agyunk ebből a szempontból rendkívül találékony.

A lényeg a lényeg, hogy ezekkel az érvekkel nem is nagyon lehet vitatkozni, és ezzel a kényes téma lezárva.

Amikor már a kapcsolatokra is kihat

Egy dolog Önmagunknak hazudni, de mi van, ha ez annyira általánossá válik, hogy az emberi kapcsolatainkba is beférkőzi magát.

Ha például nem teljesíted egy ígéretedet a másik felé, és jól megmagyarázod azzal, hogy:

 ...ő is tett már ilyet.

....vagy, hogy nem kellett volna erőltetnie

...esetleg azzal, hogy amúgy ez teljesen belefér, meg kell értenie

... amúgy is túlreagálja....

Ugyan egy kis dolognak tűnik, de nagyon romboló hatású, voltaképpen mindenkire nézve és az egész kapcsolatra, mert ezekkel az érvekkel NEM NAGYON LEHET VITATKOZNI.

Azokat az érveket, amit az agy saját magának gyárt le ugyanis, sokkal igazabbnak és valósabbnak gondoljuk, sokkal nehezebb felülírni, mivel saját magunkat kellene hozzá érvényteleníteni.

Valljuk be, ki szereti magáról bevallani, hogy egyébként teljesen rosszul gondolja a dolgokat és ezt még ráadásul gyávaságból , vagy a felelősségvállalás hiányából is teszi?

Milyen eszközöket használ ilyenkor az agyunk?

Azaz milyen módon igyekszik meggyőzni a saját igazunkról?

Szándékos vakság: nem látjuk, mert nem is akarjuk látni az igazságot.

A tényeket tudatosan igazítjuk az elképzelésünkhöz. Azaz az információkat logikailag beillesztjük, úgy magyarázzuk, hogy az nekünk legyen jó.

Megmagyarázzuk az igazunkat, és lehetőleg valami hatásosabb érvvel.

A többséggel érvel-azaz a számára előnyösebb példákat emlegeti. Az embernek ilyenkor például nem az dohányzástól tüdőrákban meghalt távoli rokona jut az eszébe, hanem az aki a dohányzás ellenére nem lett beteg.

Ezért nem használ, mikor valakit meg szeretnénk győzni egy számára előnyösebb dologról, vagy arról, hogy amit és ahogyan csinálja az számára káros.

Ilyenkor valójában egy belső túlélő mechanizmus lép életbe, ami miatt nem tudunk rá hatni.

A megoldás az lenne, ha mindenki a saját jól bejáratott indok és magyarázat eszköztárában csinálna egy nagyleltárt.

Ugyanis teljességgel bizonyos, hogy a jelentős része ezeknek a magyarázatainknak nem igaz, azok elkerülő gondolatmenetek.

Saját magunknak kell tudatosítanunk, hogy ezek csupán az agyunk csapdahelyzetei és nem a valóság, mert az agyunk számunkra olyan módon torzítja el a tényeket, információkat. hogy ne kelljen ezzel szembenéznie.

Tudatossággal, és azzal, hogy nem ítéled meg magad, erősíted a saját önbizalmadat, önbecsülésedet, kivédhetőek ezek, hiszen ha elfogadod magad, és tudod, hogy mindenképpen értékes vagy, nem kell ilyen módon védened a saját énképedet.

Fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, ha nem érezzük magunkat jól egy helyzetben, annak -ahelyett, hogy eltussolnánk- nézzünk inkább a mélyére! Ne akarjunk a feszültségtől azonnal megszabadulni, inkább foglalkozzunk vele!

A tudatosság előnye

Ha képes leszel az efféle önmegfigyelésre, önreflexióra, akkor az életedre, a jövődre vonatkozóan sokkal jobb döntéseket fogsz hozni.

Ráadásul emellett még testileg, lelkileg is valóban kiegyensúlyozottabb leszel.

Átláthatóbbak és őszintébbek lesznek a kapcsolataid.

Mivel nagyobb összhangban kerülsz, így valószínűleg a vágyaidat és a céljaidat is hamarabb és könnyebben fogod elérni.